Draga Barbi !

Nagyon halas vagyok a sorsnak hogy megismertelek es reszt vehettem a halado tanfolyamon....egy szuper csapat jött ossze es biztos vagyok hogy tanfolyam utan is kapcsolatban maradunk!
Draga Barbi a tanfolyam soran a te es a többiek altal nagyon sok felismeresre szert tettem....es bened egy csodalatos embert ismertem meg :-)

Barbi!

Új projektbe kezdem....

Tudod (vagy nem) vendéglátos körökben "illik" vagyis szokás másokat (vendégeket, munkatársakat) "fikázni" (bocsa kifejezésért, de nem jutott jobb eszembe).....

.....DE mióta Tőled tanulok
rájöttem és megértettem hogy ez egy nagy hülyeség...nem szép dolog.
Persze már eddig is próbáltam erről leszokni, de most (a múlt hét vasárnapi "ülésünk" óta) elhatároztam magam hogy teljesen felhagyok ebbéli tevékenységemmel!!!

Igaz, néha még kiszalad egy két megjegyzés, de teljesen átállítottam magam!!!

Kicsit...vagyis nagyon nehéz, mert én amúgy is állandóan jártattam a szám (persze nem durván csak amolyan viccesen mert vannak azért figurák,vicces kinézetű vendégek)

De beláttam hogy ezzel csak magamat minősítem és nem őket....merthát nem tudhatjuk hogy az a másik ember miért éppen úgy néz ki és öltözik...és vidselkedik stb....

Meg ahogy írtad is az egyik közös üzenetedben : kinyitottam és mindenkit szeretek!!!!...legalábbis megpróbálom....

Jó érzés!

KÖSZÖNÖM NEKED ezt az új életet amit TŐLED kaptam!!! <3

Sokkal jobb így élni!!! :)
.......................

Nagy ölelés!!!! :)

Köszönet a mamának is, hogy ilyen csodás Nőnek Életet adott!!
Sokat lehet tőle tanulni , aki mer szembenézni magával! :-)
Sok sok erőt és kitartást kívánok! öleléssel!
Tímea

Kedves Barbi, és kedves ismeretlen olvasó!

Én azért szeretem a fórumokat olvasni, mert sokkal több mindent elárulnak egy adott témáról, mint egy összeollózott tudományos fejtegetés. A tapasztalatok, az egyéni vélemények hitelesebbé, életszerűvé teszik a leírtakat. Persze ezt is lehet manipulatív módon csinálni, de ez szerintem könnyen észrevehető egy intelligens ember számára.
Ez a kurzus számomra olyasvalamit jelent, mint egy iránytű, ami segít eljutnom oda, ahová el kell jutnom. Érdekes felismeréseim is megszaporodtak, többek között, hogy ugyanúgy, mint ez a kurzus, minden egyéb más, ami történik nap, mint nap, ami akár jó, akár rossz, szintén ugyanolyan iránytűk, és minden ugyanabba az irányba mutat. És ami izgalmas ebben az az, hogy mennyi minden tudatosan alakítható, változtatható. Magunkban, és ez által másokban is. Tetszenek a kurzuson a gyakorlati feladatok, amik szépen alátámasztják az elméletben tanultakat, bizonyosságot adnak, ami erősebbé tesz. Mindezek mellett meg jó érzés, hogy a csoportban, csapatban (ennek mélyebb jelentése van) a különbözőségünk, „egyediségünk” ellenére mennyire hasonlóan látjuk a dolgokat, mennyire jól át tudjuk venni azt, amit hallunk, látunk, érzékelünk, érzünk. Ez úgy gondolom, hogy Barbi és csapat erénye is.
Köszi Nektek!:-)

Kedves Útkereső!

Ha ebben a pillanatban még bizonytalan vagy, hogy megtedd az első lépésed, ne habozz!

A lehető legjobb helyet találtad meg arra, hogy leverd az első cölöpöd, letedd az első „mérföldköved”! Egy határtalanul izgalmas utazás veszi kezdetét önmagad megismerésében, ha Barbarával karöltve kezded meg utazásod! Személyében egy végtelenül letisztult, tudatos, egyszerű (a szó legnemesebb értelmében), szeretettől sugárzó támaszt kapsz. Szándékosan nem vezetőt írtam, mert a Te döntésed, hogy hogyan alakítod életed azután, hogy megtaláltad ezt a honlapot. Senki sem fogja Neked megmondani, mit tégy! A döntés lehetősége csakis a Tiéd!

Én is így kezdtem… Azt hittem véletlenül kerültem ide. Legalább is az első gondolatom ez volt. Aztán azon kaptam magam, hogy már harmadszor, negyedszer térek vissza; és akkor „végre” leesett a tantusz! Ez nem véletlen! Persze, hogy nem. Jelentkeznem kell!

Az első kurzusnapomat úgy kezdtem el „Csipet Csapatunkkal” :-), hogy életem egyik legnehezebb döntése után voltam néhány nappal. Küzdöttem a mélységgel, ami húzott lefelé, de egyetlen egy dologban voltam biztos, hogy jó helyen vagyok! Ma már tudom, hogy a legjobb döntésem az volt, hogy azon a reggelen, amikor elindultam ismeretlenül Barbarához, nem a négy fal közé való bezárkózást, és az önsajnálatot választottam egymagamban! Bátorságot vettem és elindultam a sugárzó reggeli napsütésben. Nem tudtam, hogy hová, hogy mi vár rám, de akartam a változást! És ez volt a legfontosabb, hogy felismertem, változni, változtatni akarok! A Nap azóta nem csak rám süt, hanem belőlem is! :-)

Szerintem ne habozz! Vedd a bátorságot, és lépj egy jó nagyot!

Szívem minden melegével ajánlom Neked Barbara kurzusát, mert pillanatok alatt meg fogod kapni a válaszaid, amikre már réges-rég áhítozol!

Kalandra fel!

Szeretettel és baráti öleléssel:
Gabi

Szia Barbi!

Köszönöm a mai napot, nagyon jól éreztem magam a kurzuson, érdekes volt a téma, hasznosak a gyakorlatok,és a csapat is nagyon jól összejött:-) Most következik a házi feladat része, már az egyik filmet meg is néztem, van min elgondolkodni.

Köszönöm az értékes hozzászólásod!
Valóban nagyon fontos küldetésünk, hogy megtaláljuk a helyünket a világban és a saját életünkben. Mindehhez sok bátorságra, hitre, bizonyosságra van szükségünk. Abból érezhetjük, hogy az utunkon vagyunk, hogy a megelégedettség érzése tölti ki a mindennapjainkat. Béke és boldogság született bennünk és azt is sugározzuk magunkból a világba. Ha jól működünk, akkor a környezetünk is csupa pozitivitással tükrözi ezt nekünk vissza.
Meg kell találnunk, mi az, amiben a belső erőnk van, mi az az életterület, amiben erősek vagyunk, ami jól működik, amiben kreatívan tudunk alkotni és megteremteni dolgokat. Ha ezt felismertük, akkor már csak ahhoz kell a bátorság, hogy merjük ezt tovább erősíteni, felvállalni, élni vele, megvalósítani.

Ehhez a csodálatos felfedező úthoz kívánok Mindenkinek sok örömöt, kitartást.

Drága Barbikám!
"Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon, mekkora pofonokat kapsz." - Polcz Alaine okos gondolatát korábban kellett volna ismernem, hogy tudjam, mindaz, ami nem sikerül, általában azért van, mert nem azt csinálom, amit szeretek. A legnehezebb feladatunk az életben, hogy felismerjük, mi a saját feladatunk. Ha erre rájöttünk, ki egyenes úton, ki nehezebben, de el fog odáig érni és megéli a lét teljességét, mert megkapja a visszaigazolást, miért is született a földre. Éppen ma reggel volt az egyik adón egy riport a 20.sz. egyik legnagyobb írójával, Polcz Alaine férjével, Mészöly Miklóssal, aki arról veszélt, mennyire szereti a földet, mint bolygót, mint születése helyét, a szűkebb gyermekkori régiót, hova visszaköltözött érett korára, hogy minden megélt nap azzal a tudattal kell, hogy záruljon, hogy ma is tettem valamit azért, hogy így maradjon és nem romboltam semmit. Ő ezeket a gondolatokat már a gyermekeknek írt meséibe is belevette. Mert tudta, hogy mindig vissza kell menni az alapokhoz. A Te tanításod is abban áll, hogy mint egy nagyon elhasznált ruhát, vessük le az elmúlt éveket és történéseket, és csak előre nézve, azokkal, akik tényleg értékelnek bennünket kezdjünk új belső lelki és szellemi életet, a többit az előzőek hozzák majd magukkal. Magam is nagyon sokat tanultam Tőled Drága Kislányom! Még fogok is! Most végre a helyeden Vagy, ez a Te feladatod! Sok erőt, sok tanítványt kívánok a saját érdekükben! Sok nagymacis szeretetteljes katicás öleléssel! KÖSZÖNETTEL!